24.rész Ismeretlen csaj.Vagánykodik,de gyáva.

24.rész Ismeretlen csaj.Vagánykodik,de gyáva.

"Tiffany"

A fiú teste karmolásokkal és hegekkel volt tele.Próbáltam hozzá érni,de elhúzódott.A szemét lesütvén halvány vöröslés látszott arcán.Sose láttam ennyire ilyennek.A torkom fájdalmát legyőzvén megszólaltam óvatosan.

-.....Véres a mi szerelmünk....

A sebeimből kimartam egy kis vért és a számba tettem.Ayato állát megfogtam és magam felé fordítottam.A zöld szemei szinte csillogtak.Egyik pillanatban teljesen magamhoz húztam és megcsókoltam.Amikor a szánk összeért én átadtam neki a vért ami a számban volt.Mikor ezt is abbahagytuk lihegve megszólaltam.

-Kölcsön kenyér visszajár.
-Ezt most mire érted?
-Amikor emlékszel a kórházban nem kaptam levegőt.Vizet adtál szájon át...Én meg most vért adok át szájon át.
-*kellemes nevetés*De.....Azon az estén szerettem bele egy emberbe.
-Kibe?
-Beléd.*megcsókolt*
-(Sajnos soha nem fogom megérteni a férfiakat....)
-Hé ti ott ketten!Mit csináltok?!-jött egy hangos hang az ajtó felől.

A hang egy szőke napszemüveges lánytól jött.

-Te meg ki a halál vagy?-kérdeztem kérdő fejjel
-Tiffany vagyok.Fegyver kovács és Raito Sakamaki unokatestvére.
-Nem is mondtad,hogy jössz Tifi!-szólt közbe Ayato
-És.......te is vám-
-Vámhivatalos vagy?
-NEM!

Tiffany emelt fejjel ment fel.Ayato a mondatom közben fogta be a szám.

-Ez mire volt jó?
-Tifi nem tudja,hogy vámpírok vagyunk.Édesanyja még anno mondta nekünk,hogy csak halála után 2 évvel mondjuk el neki.És az a nap ma lesz.Raito fogja bebízonyítani Tifinek,hogy vámpírok vagyunk úgy,hogy megharapja.

Erre a mondatra kikerekedett szemmel néztem a csupa véres vámpír fiút.

ÓRÁKKAL KÉSŐBB::::::::

Mindenki összegyűlt a hallban és ott beszéltünk.Az egészet Reiji kezdte.

-Kedves itt levők és Ricuko.Mivel most van az idő,hogy együnk-
-Reiji-kun!!!!!!!!!!!!Mit fogunk inni?
-*sóhaj*....Vörös....
-Vörös mit?
-Majd megtudod.

Mindenki szét széledt csak én maradtam és Tifi.

-Szóval Ricuko a neved,igaz?
-Igen....És amúgy miért jöttél ide?
-...Mert..Pár évvel ezelőtt megbízott édesanyám,hogy fontos dolgot kell megmondaniuk az unokatestvéremék nekem.De csak akkor ha betöltöttem a 17.életévem...És kicsit félek...
-Mitől?
-Mivel ez egy régi kastély akiben vámpírok laktak el van átkozva....És én felék a vámpíroktól...
-Pedig erős lánynak nézel ki!-biztattam
-Az is vagyok......kívül....

Még sokáig beszélgettünk,mikor ránéztem a faliórára.22 óra volt.Igaz olyan 4 órán át beszélgettünk és 13 órán át voltam bezárva a kriptába.A semmiből Ayato és Raito jelent meg.

-Gyertek hölgyek.-nyújtotta kezét Ayato nekem.

Természetesen megfogtam és úgy mentünk fel az emeletre Tifi és Raito kíséretével.

-Hova megyünk?-kérdezte Tifi
-Ricuko-chan szobájába!-mondta egyszerre a 2 Sakamaki fivér.

Kissé meglepett,hogy az ÉN szobámba megyünk......Mikorra oda értünk a szobába még mindig égett a lámpa.Sebes bal oldali nyak részemet elrejtettem a gallérommal.

-Mit fogunk itt tenni?-kérdezte Tifi fapofával
-Én lehuppanok Ricuko-chan ágyára!-jelentette ki Raito széles mosollyal az arcán s már huppant is az ágyra
-Oké.....És te Ayato?
-Én a fürdőben leszek.-mondta a fiú és már ment is

Pár perc néma csönd leple került a szobába,mikor mindenki ment a dolgára kivéve Tifi és én.Utána végül bementem a fürdőbe mikor éppen Ayato a kádban feküdt ruhában....?

-Mit csinálsz  Ricuko-chan?
-Ezt én kérdezhetném Ayato....
-Pihenek.
-Miért nem az ágyban pihensz?
-Mert Raito már ott fekszik.
-(És nem férsz el ott mellette???)Akkor most este fogjuk megmutatni Tifi-nek,hogy vámpírok vagytok?
-Pontosan.
-De ugye nem fog fájni?
-Mivel a bal oldalad sebes ezért a jobbot fogom megharapni.
-Úgy mint hajnalban?
-....Kicsit másképp....
-Hogy értve?
-Majd meglátod.