32.rész Minden a régi.Vagy mégse?

32.rész Minden a régi.Vagy mégse?

Majd a torkom összeszorult és nehezen nyeltem.Ezt a fiú egyből észre vette.

-Mondtam,hogy szomjas vagy.
-Jó.....Talán mégis...

Ayato belekarmolt a nyakába és az ujjai végén vér csepegett.Ezt oda rakta az orrom elé.Mire a szomjam erősödött és a szemeim vörössé váltak.Egy irányzott mozdulattal megragadtam az ing gallérját és lehúztam.Neki estem a fiú hófehér nyakának.Nem tudtam hol a határ,hol kell abbahagyni.Ayato csak még jobban magához nyomott és simogatta a hajam.

-Nem kell abbahagynod.Hisz,ez az első neked.És sok vért vesztettél...

Még egy jó ideig ugyan abban a test helyzetben voltunk,mint mikor leterítettem szívem választottját.Picit lecsúsztam Ayato mellkasára.

-A-Ayato.....Tényleg nem bántad....?
-Nem.Te vagy a mindenem és az életem is odaadnám érted.
-Te vagy nekem a hercegem..
-Akkor szökjünk el innen,hercegnőm.
-Mégis hová?
-2 hónap múlva alkonyatkor minden Sakamaki tag a nyár indító fesztiválra megy.Én sose megyek 4 éve.Elszökhetnénk és estére elérjük a hazádat.
-Jó ötlet.Csak....
-Csak,mi?
-Ha a "rokonaim" megtudják,hogy nem is azok és vámpír lettem rémületet viszek az életükbe....
-....Ne gondolkozz ilyeneken.Találunk majd egy saját házat és ott fogunk élni.Elszökünk minden gond,s baj elől.
-Ezeket gondolat jó meg minden...

Felültem Ayato lábára,ő is szint úgy.Féltem már rá nézni azokba a szép zöld szempártjába.

-Ricuko-chan.....
-Ige-

Nem tudhattam befejezni a mondandómat,mert Ayato megcsókolt.A vértől teli számból csöpögött a bíbor vörös nedű.Viszonoztam a csókot és átkaroltam a fiút az ing nyílásán át.

-(A szerelem erős ellentétje az utálat.Én már annyira szeretem Ayato-t,hogy ez már utálat.Bár sose tudhattam meg többet róla,a múltról és arról ami a szívét nyomja....Csak teljen le a 2 hónap és viszlát Sakamaki ház!)
-Ricuko-chan...
-Te tényleg komolyan csókolsz....
-Tudod...Gyönyörű vagy vörös szemekkel.Igaz ami igazán beindított mikor találkoztunk a sötét éj fekete szemed.És az a fej elcsavaró illatú szőke hajad.
-Bennem maradt annak az emléke,mikor ott ültél mellettem a kórházban és szájon át adtál vizet.Azután éreztem,hogy belém szerettél.
-De mégis......*suttog a fülembe*...Már akkor éreztem benned az érző szívet,mikor találkozott a tekintetünk.
-(De édes....A vére is épp olyan,mint akiben kering)
-Meg kell tennem valami fontosat.....
-És mit?
-.....
-(Látom a szemében,hogy hamarosan a légkör átmegy szenvedélyessé....)

Azzal a fiú vállára helyeztem a karjaimat.Majd Ayato az ujjával letörölte a maradék vért a számról.

31.rész A halálból feltámadó főnix.

31.rész A halálból feltámadó főnix.

"Minden homályos volt"

Egyre jobban csukódott lejjebb a szemhéjam.Addig néztem úszó hajtincseimet,meddig még nyitva volt a szemem.Legalább úgy halok meg,hogy volt kit szeressek....Hülye!Olyan hülye...Meg tud nevetettni...igazán szeretni..Imádom azt az idiótát!Ha mégis túl élném...Meg változnék..Nem hagyom legközelebb magam...

-Ricuko-chan!
-(Ez ki lehet?)
-Onee-chan!
-(Ez biztos Kanato...De a másik az ki?)
-Ricuko-chan!Merre vagy?
-(Itt vagyok!Fenébe.Még mindig vérzek.)
-Nézd Onii-chan!Vér.
-(Valahogy jelet kéne adnom nekik.)
-Látom.
-(Basszus.Alig kapok levegőt.Talán fel fújok néhány buborékot.De úgy lehet meghalok.)

Egy apró levegőt felfújtam,de úgy is éreztem a halál vas markát.Óvatosan becsuktam a szemem és reménykedtem.Később egy kis nyomást éreztem a számon,majd egy lágy szél fuvallatott.Később felköhögtem és lassan kinyíltak a szemeim.Egy homályos alakot láttam.

-Nézd öcsi.Kinyitotta a szemeit.
-(Ez....ki....? Még mindig rém ismerős,de mégis....Ismeretlen hangzása van..)
-Hallassz Ricuko-chan?
-(Ez biztos a képzeletem szüleménye.Inkább lehunyom a szemem.)
-Ne..Ne!Ne csukd be a szemed Ricu.Ricuko..?..Ricuko-chan!!!
-(Ég véled élet.Talán találkozunk még.)

Alig bírtam életben maradni,de küzdöttem.Majd megéreztem egy meleg érzést.Valami/valaki a mellkasomon volt.Hajrá Ricuko!Nyisd ki a szemed.Felnyítván szemem megláttam a plafont.Azon egy csillárt és kis repedéseket.Kicsit lentebb pillantottam és Ayato feküdt rajtam.

-(Akkor ideje megszólalni.)..Aya...to...(Jaj!Fáj a torkom -.- )
-Ricuko-chan?Te élsz?
-Itt vagyok...Ne aggódj....

Felemeltem a kezem és ráhelyeztem a fiú fejére.A haja kicsit vizes volt.Majd rámnézett.

-Ricuko-chan....Mond...Szomjas vagy...?
-Nem nagyon....Miért....?
-Érződik rajtad Raito kölnije.Együtt voltatok?
-Igen.Kibíró képességű versenyt akart ezért megharapott 5 helyen.
-És..Hol?
-Száj,comb,nyak,tarkó és csukló.Plussz Yui a szívem fölé szúrta bele a kezét.
-Úgy dobott téged a tóba?
-Igen.
-El kell valamit mondanom...Nem lehetek beléd szerelmes.
-Miért?
-Mivel a testvérem vagy nem lehet testvér-szerelem ebből.Az emberi énedbe szerettem bele,de a vér kötelez.
-Csak testvéri kapcsolat lehet köztünk?
-Igen.
-De...!Én szeretlek téged!(Elegem van!Harcoltam,hogy ismét együtt legyek a szerelmemmel és ezt érdemlem?!...Egy ismét fucsba ment szerelem....)
-Én is téged.Mint húgot.
-*nevet* Csak ennyit jelentek neked?Egy testvér?*felülök,ránézek könnyes szemmel,mosolyogva* Tényleg ezért harcoltam?Egy újabb hazugság miatt?Az egész életem hazugság volt!És azt akarod,hogy ismét egyedül legyek?!....Válaszolj!
-....Ch...Baka....Egy ilyen idiótához....*megfogja a fejem és a mellkasához húzza*...Hogy húzhatott a szívem?

Tágra kinyíltak a szemeim.Ilyeneket gyakran mond nekem.Kicsit megszeppenve ültem Ayato ágyán.Éreztem a szívverését és ez megnyugtatott.Az illata végre nem vértől bűzlött,hanem édes volt.Mint egy tavaszi virágrét.Tényleg idióta vagyok.

30.rész Optikai csalódás.

30.rész Optikai csalódás.

"Talán jobb is,hogy így ér véget az életem..."

Az érzések alapján az idegen a fűre rakott.Lassacskán kinyitottam a szemeimet és Subaru térdelt mellettem.

-Idióta vagy....*belesimít a hajamba* hogy Raito kóstolgatott meg.

-Díjjazom törekvésedet,de miért hoztál ide ki?

-Valaki találkozni szeretett volna veled.

-Igen?És ki?

Erre a fiú nem válaszolt csak mögötte egy kéz simította meg az arcát.

-Szép munka Subaru!Most elmehetsz.

-(Ez a hang....!)

-Rég láttalak...Anna.

-(Most segíts Mary!) *kellemes nevetés* Én is téged...Yui.

Rápillantottam a lányra a zöld szempárjaimmal.

-Miért is vagyok itt?

-Bosszút akarok állni Ricuko-n!

-Miért akarod bántani?Hisz ártatlan lélek.Kicsit több kitartása van,mint bárkinek,ha vér adásról van szó.Most pl.rád értettem.Gyenge vagy,mint egy hervadt virág.Ricuko meg egy erős vad fekete rózsa.Nem tudtam sose megérteni az embereket.

Felálltam és beletúrván hajamba ami a szememet eltakarta szúró tekintettel ránéztem Yui-ra.

-Azt hiszed erős vagy?!Na most figyelj!

A lány próbált ököllel megütni,de idő előtt megragadtam és kifordítottam.A nagy erőtől Yui háttal volt nekem és a hátához szorítottam a kezét.

-Mellé.-suttogtam-Lássuk mennyire vagy erős,ha egy Sakamaki leány harap beléd.

Kicsit undorodva haraptam Yui nyakába.A vére iszonyatosan édes volt,néhol keserű.Nem tudom megérteni a fiúknak,hogy ízhet egy ilyen ízű vér...Talán örök titok marad.Szóval.Mikor sikeresen kitudtam húzni a lány iszonyat sűrű édes véréből,egyből kiköptem azt.

-Szörnyű vagy.

-Most mit tettem?Ha tudni akarod a fiúknak ez ízlik.Nem úgy mint neked...Bitch-chi.

-Minek neveztél? Te vagy az.

-*közelebb lép és felemel a pólómnál fogva* Lássuk mennyire bírod a vizet sebesen.

-Hogy m-

Yui belém vájta a kezét a szívem fölé.Ömlött belőle a vér,mint annak a rendje.Kicsivel ez után bedobott a vízbe.Egyszer próbáltam kiemelni a nyakamig magam,de a parton álló lány a lábával lerúgott a vízbe.Sokkal ezután nem is tudtam,hogy mióta vagyok a víz alatt.Nem törődtem semmivel,sodródtam a mély tóban.A körülöttem lévő víz eleinte hideg volt,de most már egyformán volt langyos a benne szét terjedő vérrel.Legszívesebben sírtam volna,hogy miért keveredtem ebbe a szituációba.....Mindig játszadoztak a szívemmel és nem értettek meg.A fiúk azt hiszik könnyű nő vagyok,de tévednek.Legbelül nehezen lehet megszerezni.De...Most már odaadtam szívem választottjának a kulcsom a szívemhez.Mikor eljön az idő talán sikerül kinyitnia.

-(Fel kéne adnom....Talán jobb is,hogy így ér véget az életem....Ayato....Szeretlek.)

29.rész Készülj a halálra!Avagy a szeszélyes romantika.Part 2

29.rész Készülj a halálra!Avagy a szeszélyes romantika.Part 2

Raito-t lassan elengedtem,de ő átölelt.

-Miért csak a fél szíved lehet enyém?
-A másik fele Ayato-é.Az első érzéseim iránta voltak.Akikkel régen voltam,nem nézték a gyenge lelkem tükrét és testileg csonkítottak...
-Szegénykém.*merész nézés* Nem akarod,hogy rásegítsek a lelkedre?
-Annyira már ismerlek,hogy tudasuljak arról mikre tudsz ekkor futamodni.Egyszóval: más módszerem van.
-És mi lenne az?
-Ayato-nak érzem a benne rejtőző szeretetet és azt a szerelmet amit táplál irántam.
-Szerelem,mi? Hm...*kicsit nevet* Hisz nem tudja megkülönböztetni a szerelmet a szeretetet!Én tudom milyen érezni szeretetet vagy szerelmet.A fekete rózsa se hervad el ok nélkül...
-*suttog*Akkor leszek a fekete rózsád ami okkal fog egyszer elhervadni.Te leszel a kis törékeny zsinor nélküli marionett bábum.
-Nem vagyok törékeny.
-Hidd el,én erősebb kitartással rendelkezek,mint te.
-Bizonyítsuk be.Ha megharaplak egy ponton egy tizes skálán mennyire fáj.Rendben?
-Oké.
-Lássuk....Lesz majd a nyakad,csuklód,comb,tarkó és száj.Hol is kezdjem....?
-Föntről lefelé.

Szóval Raito megragadta a kalapját és a fejemre helyezte.Majd lágyan csókot adott,de megharapta az alsó ajkamat.Nem fájt hisz tegnap kaptam ilyet Ayato-tól.Ezt tisztán bírtam.

-10/10.Kibírtam.

Majd Raito lejebb ment,a nyakamhoz(jobb oldal).Erőteljesen belém harapott és kicsit fájt.

-10/9.

A többit nem is szeretném sorolni,mert minél lejebb ment annál jobban fájt.A combomnál volt,hogy sikítottam és potyogtak a könnyeim.(Megjegyzem ha csikiznek ott nagyon csikis vagyok.)Majd egy hatalmas porfelleg érkezett a szobába.Valaki fölemelt és elvitt a karjaiban.Becsuktam a szemeimet,szóval nem láttam.Később valamit nyomott az idegen az orromhoz amitől elkábultam.

28.rész Készúlj a halálra!Avagy a szeszélyes romantika.Part 1

28.rész Készülj a halálra!Avagy a szeszélyes romantika.Part 1

"Most kapsz egy kis "büntetést" hugicám"

Remegve tartottam a hegedűt a kezemben.A tartásom a szokásostól eltért.Fülem élesebben reagált a hang hullámokra.Egy aprót szédültem,ezért lehuppantam az ágyra.Nagy sóhajtozással feküdtem a hátamon.Egy pillanatra becsuktam a szemem és megéreztem egy ismerős kölni illatot.Felnyitottam óvatosan smaragd zöld szemeimet és kis megilletődésemre Raito nézegetett.

-What are you doing Raito?
-Szerinted?Jöttem adni hugomnak egy meglepetést.-mondta a fiú egy sunyi mosoly kíséretével
-Milyen meglepetés?
-Mesélek neked egy kicsit a múltadról amit kitöröltem belőled.Különben....
-Mi?
-Kapsz egy kis bűntetés~
-Mesélj.
-Szóval.Egy szép tavaszi napon történt.Te,Ayato és Kanato fogócskáztatok.Én ültem a cseresznye fa alatt és néztelek titeket.Kb 1 óra elteltével befejeztétek a játékot,s leültetek mellém.A fivéreim egyből elaludtak,de te ráhajtottad a fejed a vállamra és úgy voltunk egy ideig.Kicsivel később puszit kértél tőlem,ezért adtam neked,de nem az arcodra...-kicsit sunyivá vált a hangja
-Hanem h-hova?
-Emlékeztetlek rá.Hátha sikerül képbe kerülnöd.

Raito levette a kalapját és egyre közelebb hajolt.Lágyan megsimította az ajkaimat ujja végével.

-Milyen sima az ajkad...Szinte hívogat.*suttog* Ezekről nem beszélhetsz Ayato-nak.Rendben?
-(Félek.Raito a bátyám,de nem vagyok belé szerelmes.....Ayato-hoz húz a szívem.Talán igent mondok.Én idióta....Könnyen bedőlök a fiúknak.)

Bólintottam,majd a fiú becsukta a szemét.Félelmeim közepette követtem Raito tettét.Majd egy óvatos nyomást éreztem a számon.Majd egy apró harapás érzet és csöpög kicsit a vérem.Majd lassan elengedett Raito és rámnézett csillogó szemekkel,elpirult arccal.

-A véred pont olyan édes mint évekkel ezelőtt.-mondta majd végig simította a kezével a bőröm-Sima vagy,mint a márvány és az illatod elcsavarja a fejem.Szinte bele borzongok ha a csókunkra gondolok.*közelebb hajol* Még egyszer?
-Mi lesz a "kis büntetéseddel"?
-Azt csak akkor kapnád ha rossz kislány lennél.
-Értem.
-Elmondjam miért töröltem ki ezt az emlékeid közül?
-Légyszi.
-Édesanya mindent látott aznap.Olyanokra akart erőszakolni amit nem szívesen tesz az ember 7 évesen....Még éjjel miközben aludtál kitöröltem az egész napot a fejedből.
-(Kicsit ijesztő ez a történet,de örülök,hogy elmondta...)

Mélyen belenéztem Raito hasonló árnyalatú szemeibe.Felültem a két sarkam közé és megsimítottam a fiú dús haját.Majd ezt sugtam a fülébe:

-A szívem egyik felét megkaphatod.De a véremből nem sokat adhatok.

Lágyan belefújtam a fül kagylójába.Reakcióra megrázta magát.Majd nyomtam egy pici puszit az arcára.De láttam rajta,hogy ez nem elég.Ezért egy csöpp csókot leheltem Raito szájára.Neki a szeme nagyon kitágult.Megnyugvás ként lassan rátette a kezeit a derekamra,én meg a karjaimat a nyakára helyeztem.

27.rész A titok fénye.Üdv a Sakamaki családban!

27.rész A titok fénye.Üdv a Sakamaki családban!

Annyira sokkos állapotban voltam,hogy cikázott a szemem,hol Ayato arcát néztem,hol a nyakát.

-Üdv újra itt...-mondta hallkan Raito

"Annabell Sakamaki"

Nem mondtam semmit,csak ránéztem.Majd vissza arra a fiúra aki fölöttem nézegetett.Megragadtam a tarkóját,s közelebb húztam magamhoz.

-...Visszakapod.....Mind azt,amit okoztál nekem...-suttogtam ezeket a fülébe

A szemeim a nyakára meredt.A torkom összeszorult és szomjat éreztem.Már nem vagyok az aki bele szeretett egy vámpír fiúba....Egyre közelebb kerültem a nyakához és megszimatoltam.Semleges.Majd kicsit lassan beléharaptam.A vérszomjam irányított.Mohón elkezdtem szívni a vérét,közben potyogtak a könnyeim.Mikor eltoltam magamtól Ayato-t bőgtem,mint egy kisgyerek.Szörnyetegnek éreztem magam....

-Ricu-ööö....Anna....

-Ne hívj ezen a csúf néven...Attól,hogy minden visszaállt a régivé nem jelenti azt,hogy még mindig nem vagyok beléd szerelmes....

-Akkor....Ricuko-chan.

-Ezt jobban szeretem.Annabell a testvéred,de Ricuko a szerelmed.*lágy mosoly*

-Tudod miért szerettem beléd?

-Na,miért?

-Mert....Megigézett a korom fekete szemed és a lágyan illatozó hajad.A mosolyod olyan,mint a napfelkelte.A lelked olyan tiszta,mint a kristály.Tested meg olyan törékeny,mint egy marionett bábu...

-Lelked vámpírsága tisztátalan...Szíved mégis gyengéd,mint versben a metrum.Hajad épp olyan vörös,mint bíbor rózsa a kertben.Szemed zöld,mint a Magyar zászló színe...És....Tűrő képességed végtelen,mint a sivatag.

-Meg kell mondanunk ezt a többieknek.

-Jut eszembe!-szólalt meg Raito majd egy szép mozdulattal beleharapott Tifibe-Üdv a családban csajok!

-Ez gyors volt.-csodálkoztam

-Ne csodálkozz.Majd hozzá szoksz.

Ayato kezet nyújtott nekem és kézen fogva mentünk le a társalgóba.Mindenki csak csodálkozva nézett ránk,mintha szellemet láttak volna.

-Nos gyerekek!Visszatért hozzánk Annabell.

-Nem mondod?!-nyomta mindenki sztereóban

-De.És itt is van ebben a teremben.

-Hol?Én csak Onii-chan-t és Onee-chan-t látom.Annabell-Onee-chan nincs itt Onii-chan...

-De igen Kanato itt van a nővéred.És....Itt áll mellettem.*rám mutat*

-Igen.Én vagyok Annabell.A tűzfal elhallt és felszabadult.

-Akkor....Üdv újra itt a Sakamaki családban!

-*sunyi nevetés* Addig nem lesz családtag ameddig én nem adom rá az áldásomat!-hallatszott egy hang a lépcső tetejéről

-(Rémisztően ismerős ez a hang...De nem tudom honnan..)Visszajöttél..?(Miért mondtam ezt?!Mintha nem én beszélnék.Persze.A vámpír énem Mary beszél..)Azt hittem meghalltál még anno 3 éve...Hm...Nem volt hatásos a pecsét amit rád raktam 9 éve..Nem érezted....*felnézek*..Cordelia...?

A nő szemében rémület és fagyosság látszott.Én erre rányomtam egy lágy gonosz mosolyt.

-Döntsük el ezt nőiesen.Péntek éjfélkor eldöntjük,hogy maradok-e a családban.Te a hangoddal,én a hegedűm dallamával.....*mögé suhanok*..Megfelel?

-...I-Igen.

-*suttogok*Most akkor vagy eltünsz vagy innen fogva bicegve járkálsz mindenhova.

Cordelia felszívódott,én meg lementem a fiúkhoz.

-Úristen!Mit tettem?-tértem magamhoz

-Kihívtad édesanyát Onee-chan...

-Mire?

-Hangjegy versenyre.Te hegedűvel ő énekkel.

-Oh...Készülhetek.

26.rész Egy szörnyű titok.Bár ne lenne igaz!

26.rész Egy szörnyű titok.Bár ne lenne igaz!

-Oké.Akkor.A teljes neved Ricuko Annabell Barbara.Jelenleg Október 27.-én születtél és  18.életéved töltöd be idén.Eredeti hajszín kék.Szem smaragd zöld.Kedvenc ital vörös bíbor szörp.5 évesen halltál meg.

 Szélesre nyílt szemekkel hallgattam végig Helena-t.Mikor befejezte újra megjelent Mary.

-Nos?-kérdezte Helena

 -*szip*Jó sok vért fog ez a csaj veszteni!Legalább 1 litert kiittak belőle,hanem többet!De ne izgulj!Kapsz egy kis utánpótlást.

-Ezt...hogy értsem? -Mary rám vicsorgott s mutatta a vértől ellepett fogait.Rosszat sejtek... -Ittál Ayato-ból.-mondtam hót nyugodtan

 -Igen.Kis bosszú.

Kis idő után elkezdtem fényleni és hangosan elköszönttek tőlem.

 -Ne hagyjd magad másnak!Szia!-kiáltotta ezeket nekem Helena és Mary Mikor ismét kinyitottam a szemem akkor még mindig ott voltunk ahol.Ayato nyaka vérrel teli.Megérintettem az arcom,s a szám csupa vér volt.Kicsit ledermedt a szemem és csak néztem előre.

 -Ricuko-chan....Mosd meg az arcod és kezdődhet a vallomás.

-Ayato....Mi történt velünk....?

 -Mary-t előhívtam és adott a szervezetednek pótlást.

 -És....Most is vannak vámpír fogaim..?*vicsorgok rá*

 -Vannak.

 -És....majd én is szívhatok belőled?

 -Majd meglátjuk.

Óvatosan felkelltünk a fiúval,s lemostam magamról a vért.Ayato odadobott nekem egy fekete szoknyaruhát és átöltöztem.22:46 volt mikor kimentünk Raito-ékhoz.Ayato szépen felvett a karjába és lerakott az ágyra.Közben Raito Tifi szemeit ránk irányította.

 -Vezess a pokol mélyébe,s érezzem szenvedésed.-súgtam ezeket a szavakat a fiú fülébe

 -Ne aggódj.-mondta-Nem fogsz csalódni.

 Ayato megcirogatta a nyakam jobb oldali felét.A fiú óvatosan odahajolt a nyakamhoz,s kicsit megállt.Annyira hevesen vert már a szívem,hogy elvörösödtem és már arra is elpirultam,ha oda liheg a nyakamra.De Ayato nyugodtan belém harapott.Az az intenzív érzés,ahogy szívta a nyakam....tényleg a pokolba vitt...

-(Ha így folytatja a szívást akkor....én itt helyben meghalok...)

Ayato miután végzett ránéztett Tifi-re.A lánynak ijedség és sápadság látszott.Majd a fiú feje rám szegeződött.

 -Meg akarod tudni mi a kis titkom?-kérdezte

 -Ha elmondod akkor igen.

 -*közelebb hajol*.....Te....*még közelebb hajol*...a....3 fivérnek...a húga....vagy.

 Erre a kijelentésre szívem összeszorult,s nem tudtam mit tegyek.Egyszerre minden bevillant....Hogyan éltem Ayato-ékkal,miért haltam meg és,hogy hogyan kerültem a mostani életemben.Olyan érzésem volt,mikor egy ember ül a moziban.Csak nézi a filmet mint egy hülye.Egyre jobban ment lejjebb a test hőmérsékletem,szemem a lila szín helyett smaragd zöld lett és a hajam hosszabb.A szemszögem is megváltozott.Már nem egy vérszomjas vámpírt láttam,hanem egy érző szívű testvért (aki egy nyivákolós csaj szolgája....).

25.rész Vérszívás előtti borzalmak...

25.rész Vérszívás előtti borzalmak...

Nem nagyon értettem mire célzott Ayato.Közelebb léptem a fiúhoz,mikor megfogta a karom és behúzott magához.

-What are you doing,Ayato?

-Vérszagod van.

-(És neked nincs?)

-*sóhaj*Beitatta a vér a gallérod.

-Jaj!

-Fáj a nyakad?

-Kicsit.

-Tudok valamit, ami fájdalmasabb, mint a nyakfájás.

Ayato megragadta az állam és mélyen a szemembe nézett.

-M-Mi lenne az.....?

-Mit tesz a vámpír, ha nem elég neki a nyak?

-....

-Ezt...

A fiú az agyaraival beleharapott a számba.Kigerjesztvén abból a vért.Vörösödve próbáltam kibírni azt,hogy a szerelmem az ajkaimat harapja.A kádas jelenet jutott eszembe, amit még annak idején Castiel-lal tettem meg...A harapásról meg Alexy...

-(El kell felejtenem Castiel-t és Alexy-t.Ha azt akarom,hogy boldog legyek Ayato mellett..)

Egy pillanatban a fiú abba hagyta, amit tett és mélyen a szemembe nézett.Nem törődvén semmivel átöleltem.

-A....Ayato...

-Ricuko-chan....Kérlek......Vedd el....

-...Mit...?

-Vedd el.....Vedd el....

-*jegyzetírás*(Péntek 22:42 Ayato azt akarja, hogy vegyek el tőle valamit....Csezd meg,hogy ilyen fura vámpír!)

-Vedd....el....a vadságom....

-De, hogy?

-Használd....a....pecsétet....

Igaz a pecsét még rajtam van.... Bátorság Ricu!

-Mit kellene tennem?

-Mary.

Erre a névre a fejem szörnyen elkezdett fájni és....minden elsötétült.Mikor kinyitottam a szemem egy sötétvörös helyen találtam magam.Szemben velem 2 lány...

-H-hol vagyok....?

-A lelked mélyében.-felelt kérdésemre a szőke lány

-És....t-ti kik v-vagytok...?

-A benned élő....múlt..

-Az, hogy lehetséges?

-Úgy, hogy nem vagy az aki!

Erre a válaszra-nagyra kikerekedtek a szemeim.Kicsit megrémisztett,hogy eddigi életem hazugság volt.

-Meséljetek, kérlek!-kérleltem őket

-Jó.Én Helena vagyok.Az emberi éned.

-Hogy érted, hogy "emberi énem"?

-Mert..A másik feled vámpír.-szólalt meg a vörös ruhás

Főként erre a mondatra, szívrohamot kaptam.Az a tudat,hogy az eddigi életem hazugság volt. Dermedten bámultam a lányokat,mikor hirtelen minden megrezgett.

-E-Ez mi volt?

-*sóhaj*..Ayato...Nem bírt magával...

-Mi történt?!-kérdeztem feljebb emeltebb hanggal

-Mary.Elintézed?

-Jössz akkor nekem egy vér szelettel.

-Majd megkapod.

A vörös ruhás (Mary) csettintett egyet és már el is tűnt.

-Mi fog most történni?

-Túl sokat kérdezel.És ez idegesít.

-B-Bocsi.

-Akkor akarod tudni ki vagy?

-*bólogatok*