31.rész A halálból feltámadó főnix.

31.rész A halálból feltámadó főnix.

"Minden homályos volt"

Egyre jobban csukódott lejjebb a szemhéjam.Addig néztem úszó hajtincseimet,meddig még nyitva volt a szemem.Legalább úgy halok meg,hogy volt kit szeressek....Hülye!Olyan hülye...Meg tud nevetettni...igazán szeretni..Imádom azt az idiótát!Ha mégis túl élném...Meg változnék..Nem hagyom legközelebb magam...

-Ricuko-chan!
-(Ez ki lehet?)
-Onee-chan!
-(Ez biztos Kanato...De a másik az ki?)
-Ricuko-chan!Merre vagy?
-(Itt vagyok!Fenébe.Még mindig vérzek.)
-Nézd Onii-chan!Vér.
-(Valahogy jelet kéne adnom nekik.)
-Látom.
-(Basszus.Alig kapok levegőt.Talán fel fújok néhány buborékot.De úgy lehet meghalok.)

Egy apró levegőt felfújtam,de úgy is éreztem a halál vas markát.Óvatosan becsuktam a szemem és reménykedtem.Később egy kis nyomást éreztem a számon,majd egy lágy szél fuvallatott.Később felköhögtem és lassan kinyíltak a szemeim.Egy homályos alakot láttam.

-Nézd öcsi.Kinyitotta a szemeit.
-(Ez....ki....? Még mindig rém ismerős,de mégis....Ismeretlen hangzása van..)
-Hallassz Ricuko-chan?
-(Ez biztos a képzeletem szüleménye.Inkább lehunyom a szemem.)
-Ne..Ne!Ne csukd be a szemed Ricu.Ricuko..?..Ricuko-chan!!!
-(Ég véled élet.Talán találkozunk még.)

Alig bírtam életben maradni,de küzdöttem.Majd megéreztem egy meleg érzést.Valami/valaki a mellkasomon volt.Hajrá Ricuko!Nyisd ki a szemed.Felnyítván szemem megláttam a plafont.Azon egy csillárt és kis repedéseket.Kicsit lentebb pillantottam és Ayato feküdt rajtam.

-(Akkor ideje megszólalni.)..Aya...to...(Jaj!Fáj a torkom -.- )
-Ricuko-chan?Te élsz?
-Itt vagyok...Ne aggódj....

Felemeltem a kezem és ráhelyeztem a fiú fejére.A haja kicsit vizes volt.Majd rámnézett.

-Ricuko-chan....Mond...Szomjas vagy...?
-Nem nagyon....Miért....?
-Érződik rajtad Raito kölnije.Együtt voltatok?
-Igen.Kibíró képességű versenyt akart ezért megharapott 5 helyen.
-És..Hol?
-Száj,comb,nyak,tarkó és csukló.Plussz Yui a szívem fölé szúrta bele a kezét.
-Úgy dobott téged a tóba?
-Igen.
-El kell valamit mondanom...Nem lehetek beléd szerelmes.
-Miért?
-Mivel a testvérem vagy nem lehet testvér-szerelem ebből.Az emberi énedbe szerettem bele,de a vér kötelez.
-Csak testvéri kapcsolat lehet köztünk?
-Igen.
-De...!Én szeretlek téged!(Elegem van!Harcoltam,hogy ismét együtt legyek a szerelmemmel és ezt érdemlem?!...Egy ismét fucsba ment szerelem....)
-Én is téged.Mint húgot.
-*nevet* Csak ennyit jelentek neked?Egy testvér?*felülök,ránézek könnyes szemmel,mosolyogva* Tényleg ezért harcoltam?Egy újabb hazugság miatt?Az egész életem hazugság volt!És azt akarod,hogy ismét egyedül legyek?!....Válaszolj!
-....Ch...Baka....Egy ilyen idiótához....*megfogja a fejem és a mellkasához húzza*...Hogy húzhatott a szívem?

Tágra kinyíltak a szemeim.Ilyeneket gyakran mond nekem.Kicsit megszeppenve ültem Ayato ágyán.Éreztem a szívverését és ez megnyugtatott.Az illata végre nem vértől bűzlött,hanem édes volt.Mint egy tavaszi virágrét.Tényleg idióta vagyok.