32.rész Minden a régi.Vagy mégse?

32.rész Minden a régi.Vagy mégse?

Majd a torkom összeszorult és nehezen nyeltem.Ezt a fiú egyből észre vette.

-Mondtam,hogy szomjas vagy.
-Jó.....Talán mégis...

Ayato belekarmolt a nyakába és az ujjai végén vér csepegett.Ezt oda rakta az orrom elé.Mire a szomjam erősödött és a szemeim vörössé váltak.Egy irányzott mozdulattal megragadtam az ing gallérját és lehúztam.Neki estem a fiú hófehér nyakának.Nem tudtam hol a határ,hol kell abbahagyni.Ayato csak még jobban magához nyomott és simogatta a hajam.

-Nem kell abbahagynod.Hisz,ez az első neked.És sok vért vesztettél...

Még egy jó ideig ugyan abban a test helyzetben voltunk,mint mikor leterítettem szívem választottját.Picit lecsúsztam Ayato mellkasára.

-A-Ayato.....Tényleg nem bántad....?
-Nem.Te vagy a mindenem és az életem is odaadnám érted.
-Te vagy nekem a hercegem..
-Akkor szökjünk el innen,hercegnőm.
-Mégis hová?
-2 hónap múlva alkonyatkor minden Sakamaki tag a nyár indító fesztiválra megy.Én sose megyek 4 éve.Elszökhetnénk és estére elérjük a hazádat.
-Jó ötlet.Csak....
-Csak,mi?
-Ha a "rokonaim" megtudják,hogy nem is azok és vámpír lettem rémületet viszek az életükbe....
-....Ne gondolkozz ilyeneken.Találunk majd egy saját házat és ott fogunk élni.Elszökünk minden gond,s baj elől.
-Ezeket gondolat jó meg minden...

Felültem Ayato lábára,ő is szint úgy.Féltem már rá nézni azokba a szép zöld szempártjába.

-Ricuko-chan.....
-Ige-

Nem tudhattam befejezni a mondandómat,mert Ayato megcsókolt.A vértől teli számból csöpögött a bíbor vörös nedű.Viszonoztam a csókot és átkaroltam a fiút az ing nyílásán át.

-(A szerelem erős ellentétje az utálat.Én már annyira szeretem Ayato-t,hogy ez már utálat.Bár sose tudhattam meg többet róla,a múltról és arról ami a szívét nyomja....Csak teljen le a 2 hónap és viszlát Sakamaki ház!)
-Ricuko-chan...
-Te tényleg komolyan csókolsz....
-Tudod...Gyönyörű vagy vörös szemekkel.Igaz ami igazán beindított mikor találkoztunk a sötét éj fekete szemed.És az a fej elcsavaró illatú szőke hajad.
-Bennem maradt annak az emléke,mikor ott ültél mellettem a kórházban és szájon át adtál vizet.Azután éreztem,hogy belém szerettél.
-De mégis......*suttog a fülembe*...Már akkor éreztem benned az érző szívet,mikor találkozott a tekintetünk.
-(De édes....A vére is épp olyan,mint akiben kering)
-Meg kell tennem valami fontosat.....
-És mit?
-.....
-(Látom a szemében,hogy hamarosan a légkör átmegy szenvedélyessé....)

Azzal a fiú vállára helyeztem a karjaimat.Majd Ayato az ujjával letörölte a maradék vért a számról.