27.rész A titok fénye.Üdv a Sakamaki családban!

27.rész A titok fénye.Üdv a Sakamaki családban!

Annyira sokkos állapotban voltam,hogy cikázott a szemem,hol Ayato arcát néztem,hol a nyakát.

-Üdv újra itt...-mondta hallkan Raito

"Annabell Sakamaki"

Nem mondtam semmit,csak ránéztem.Majd vissza arra a fiúra aki fölöttem nézegetett.Megragadtam a tarkóját,s közelebb húztam magamhoz.

-...Visszakapod.....Mind azt,amit okoztál nekem...-suttogtam ezeket a fülébe

A szemeim a nyakára meredt.A torkom összeszorult és szomjat éreztem.Már nem vagyok az aki bele szeretett egy vámpír fiúba....Egyre közelebb kerültem a nyakához és megszimatoltam.Semleges.Majd kicsit lassan beléharaptam.A vérszomjam irányított.Mohón elkezdtem szívni a vérét,közben potyogtak a könnyeim.Mikor eltoltam magamtól Ayato-t bőgtem,mint egy kisgyerek.Szörnyetegnek éreztem magam....

-Ricu-ööö....Anna....

-Ne hívj ezen a csúf néven...Attól,hogy minden visszaállt a régivé nem jelenti azt,hogy még mindig nem vagyok beléd szerelmes....

-Akkor....Ricuko-chan.

-Ezt jobban szeretem.Annabell a testvéred,de Ricuko a szerelmed.*lágy mosoly*

-Tudod miért szerettem beléd?

-Na,miért?

-Mert....Megigézett a korom fekete szemed és a lágyan illatozó hajad.A mosolyod olyan,mint a napfelkelte.A lelked olyan tiszta,mint a kristály.Tested meg olyan törékeny,mint egy marionett bábu...

-Lelked vámpírsága tisztátalan...Szíved mégis gyengéd,mint versben a metrum.Hajad épp olyan vörös,mint bíbor rózsa a kertben.Szemed zöld,mint a Magyar zászló színe...És....Tűrő képességed végtelen,mint a sivatag.

-Meg kell mondanunk ezt a többieknek.

-Jut eszembe!-szólalt meg Raito majd egy szép mozdulattal beleharapott Tifibe-Üdv a családban csajok!

-Ez gyors volt.-csodálkoztam

-Ne csodálkozz.Majd hozzá szoksz.

Ayato kezet nyújtott nekem és kézen fogva mentünk le a társalgóba.Mindenki csak csodálkozva nézett ránk,mintha szellemet láttak volna.

-Nos gyerekek!Visszatért hozzánk Annabell.

-Nem mondod?!-nyomta mindenki sztereóban

-De.És itt is van ebben a teremben.

-Hol?Én csak Onii-chan-t és Onee-chan-t látom.Annabell-Onee-chan nincs itt Onii-chan...

-De igen Kanato itt van a nővéred.És....Itt áll mellettem.*rám mutat*

-Igen.Én vagyok Annabell.A tűzfal elhallt és felszabadult.

-Akkor....Üdv újra itt a Sakamaki családban!

-*sunyi nevetés* Addig nem lesz családtag ameddig én nem adom rá az áldásomat!-hallatszott egy hang a lépcső tetejéről

-(Rémisztően ismerős ez a hang...De nem tudom honnan..)Visszajöttél..?(Miért mondtam ezt?!Mintha nem én beszélnék.Persze.A vámpír énem Mary beszél..)Azt hittem meghalltál még anno 3 éve...Hm...Nem volt hatásos a pecsét amit rád raktam 9 éve..Nem érezted....*felnézek*..Cordelia...?

A nő szemében rémület és fagyosság látszott.Én erre rányomtam egy lágy gonosz mosolyt.

-Döntsük el ezt nőiesen.Péntek éjfélkor eldöntjük,hogy maradok-e a családban.Te a hangoddal,én a hegedűm dallamával.....*mögé suhanok*..Megfelel?

-...I-Igen.

-*suttogok*Most akkor vagy eltünsz vagy innen fogva bicegve járkálsz mindenhova.

Cordelia felszívódott,én meg lementem a fiúkhoz.

-Úristen!Mit tettem?-tértem magamhoz

-Kihívtad édesanyát Onee-chan...

-Mire?

-Hangjegy versenyre.Te hegedűvel ő énekkel.

-Oh...Készülhetek.