16.rész Go Vampos gimi!Na ne!
Teltek unalmasan a napok.Ayato,Laito
és Kanato-val sokszor találkoztam suli után.Ők kísértek haza.Castiel-ről nem
hallottam semmit....Ádám sokat segített Kyoko-nak az ellenszer
elkészítésben.Evi meg boldog volt,hogy sokat mosolyogtam az utóbbi
napokban.Egyik nap Laito és Kanato kísért haza.A fiúkkal már a kapuban
álltunk,mikor megjelent Aya és Evi. -Gyű!Ricuko-chan nem is mesélted,hogy egy
ilyen szép húgod van!-füttyentett Laito -Hehe.....Ő nem a húgom!Ő az
unokatestvérem Ayane Kingston. -Onee-chan......Aranyos az a kis izé....-szólalt
meg Kanato -Drága Kanato-m!Ő itt Evelin Hayamashi,az unokahúgom. -De akkor is
aranyos..... -*sóhaj*Na köszi,hogy haza kísértetek fiúk!Üdvözlöm Ayato-t!-s
azzal belöktem a lányokat a lakásba-Ez meg mi a fészkes fene volt? -Azt hiszem
szerelmes vagyok!-mondta egyszerre a két lány -He?*megrázom a fejem* Aya te még
csak 17 éves vagy!Evi te meg 7 éves. -Mennyit számít?-összenéz a két lány-Már megint
egyszerre! -*nevetek*Javíthatatlanok vagytok! Beljebb léptem a lakásba és
felmentem az emeletre.Ránézek a naptárra.Március 20.Most éjfélkor megyek a
Vampos-ba......Na ne!Nem akarom itt hagyni a családomat....Majd megértik,ha
idősebbek lesznek....A szobámba érve egy vörös rózsát pillantottam meg az
asztalomon.Volt rajta egy kis cetli is.Elkezdtem olvasni. "Bocsáss meg!
Castiel" -(Ez a marha azt hiszi megbocsátok neki.....Rosszul
hiszi......Olyan kiszámíthatatlan,mint egy marionett baba......Nem tudod,hogy
mikor szakad el a cérna....) Nem érdekelt Castiel,ezért a rózsát az ablakon
kidobtam.Csendben pakoltam össze a cuccomat....Kivételesen magammal vittem a
hegedűmet is.Szeretnék zenélni a gimiben.Egy képet is beraktam.Ezen
Aya,Evi,Ádám és én vagyunk rajta még 3 évvel ezelőtt.Akkor még Aya-nak rövid
haja volt.Legalább ez a kis emlék megmarad a szívemben.Sok mindent
pakoltam,mikor csengettek.Lerohantam és nyitottam is.Castiel volt.... -Mit
keresel itt?-kérdeztem -Csak......Jöttem személyesen bocsánatot kérni.BOCSÁNAT!
-Ezzel nem mész semmire....Már túl léptem rajtad.....És nem értél el semmit a
rózsával! -Akkor adok neked ennél nagyobb dolgot! -Nem érdekel... Beakartam
csukni az ajtót,de a kis paradicsom nem hagyta.Gyorsan felrohantam a
szobámba,de követett. -Hadj már békén! -De Ricu!Hallgass meg! -Nem!Elegem lett
belőled!Először elcsábítottál,a szemem láttára csókolóztál egy másik lánnyal és
most visszakarasz hódítani....Felejsd el! -Nem hagyom ezt annyiban! Castiel
megfogta a karomat és próbált megcsókolni.Eszembe jutott a pecsét és az arca
elé helyeztem a bal kezemet.Valahogy Castiel-t sikeresen ellöktem magamtól és
kiesett az ablakon....Szerencsére az 1.emeleten voltunk.Nem foglalkoztam
vele.Készítettem vacsit a családnak.Töltött káposzta volt.Egyedül Ádám nem
evett.Még segített Kyo-nak.Azt mondta,hogy most 23:46-kor kell meginnom.Sajnos
akkor már a vonaton fogok ülni.De megfogom inni,az biztos.Mindenki aludt mikor
elindultam.A kapu előtt ott várt egy taxi.Beszáltam és elvitt az
állomásra.Sokáig mentem vonattal mikor csörög az órám.23:46 volt.Előkotortam a
kis fiolát és megittam a tartalmát.Kicsit szédületem.Olyan íze volt,mint a
paradicsomos lekvárnak.Pár perc múlva megérkeztem a Vampos gimi kapujához.Ott
állt egy fekete hajú fiú. -Szép estét Ricuko kisasszony.-köszönt -Helló.Ki
tetszik ön lenni?-francia akcentus -Egyáltalán nem volt vicces.Egyébként Reiji
Sakamaki vagyok.Én kísérlek fel a szobádba. Megfogta a kezemet és elvezetett a
szobába.A falak rózsaszínek voltak és az ágy is.Fúj!Utálom a rózsaszínt!De
kibírható volt.Leraktam a cuccomat.
-És mi a házirend Reiji-san?
-Házirend?Olyan nincs. -De......Ez egy gimnázium,nem? -Nem.Ez a Sakamaki család
háza.A gimi az csak csapda volt,hogy ide tudj jönni.Az úrnőm parancsára. -És ki
az úrnőd? -Én!-hallatszott egy hang a sarokból. Az a valaki Yui volt.Ilyedt
arccal álltam és néztem a lányra.Yui suttogott valamit Reiji fülébe,s azzal a
fiú távozott.Yui kulcsra bezárta az ajtót.Az ég dörgött.Senki nem tudott
segíteni. -M-mit akarsz tőlem? -Csak....*megfogja a torkomat és felemel*Ki az
édesanyád? -A.....neve......Lilian.....Storn....(Ha 2 másodperc múlva nem enged
el,akkor negfulladok) -*sóhajt*Legközelebb nem kegyelmezek meg!*elenged*És
hagyd békén Ayato-t.-a lány kiment a szobámból Kis ideig még a földön ülve
lihegtem.Utána felálltam.Jobban körül néztem a szobában.Erkély is volt és pont
láttam a rózsakertet.Volt ott egy különös alak.A haja fehér volt.Kopogtak.Oda
mentem az ajtóhoz és kinyitottam.Ayato és Kanato volt.A fiúk bejöttek és
becsapták maguk után az ajtót.Kicsit furcsáltam,hogy így beviharoztak. -Mi szél
hozott? -Onee-chan!Szomlyas vagyok. -Ne most Kanato!Ricuko-chan.... -Igen? -El
kell valamit mondanunk. -M-mit? -Mi nem vagyunk emberek! -He?(Ugye most csak
viccelsz.Kezdek kicsit félni) -Vámpírok vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése