20.rész A napfelkelte vele...

20.rész A napfelkelte vele...  

"Így bújt hozzám Ayato..."

Reggel arra kelltem,hogy csörög a telefonom.Ha Aya lesz az akkor megeszem a haja hosszát >< Dühösen néztem meg a kijelzőt.Ismeretlen szám volt,ezért kicsit féltem,hogy ki lehet az.

-Halló?-kérdeztem ijedten

-Ricuko!Itt Castiel.

-Mi a szentséges szent szatírt akarsz?

-Csak annyit,hogy hol vagy?

-Azt nem kötöm az orrodra.

-Mégis miért?

 -Csak.

-DE MIÉRT?????MOND MEG VAGY KÜLÖNBEN-

-*leraktam* (Különösebben nem érdekelt.....) *oldalra nézek* (Ayato még alszik.....Reggel 6 van szóval nem csodálkozok.)

Visszafeküdtem a fiú mellé.Kis ideig még csak néztem.Hozzáértem a kezéhez és jég hideg volt.Ayato erre kinyitotta a szemét s meredten nézett.

-Mit csinálsz?-kérdezi

-*oda húzom a fejem a kezéhez*Melegitem a kezed.

-Idióta.Egy vámpír keze mindig hideg.Ezt jól jegyezd meg.

-.......De attól még megpróbálhatom.

Egy kis ideig még ugyan abban a pózban voltunk,de aztán Ayato oda rakta a fejét az enyémhez.A keze a vér szagától bűzlött.Egy cseppet sem zavart.

-Milyen érzések vannak most benned?-kérdezte a fiú

-.....Én magam sem tudom....Kellemes,hogy.....*ránézek*....Itt vagy mellettem.-Ez a mondat után nyomtam egy puszit az arcára.Kicsit fagyos maradt az arc kifejezése.Csak nézett előre.

-Hideg a kezed,de nem fázol....

-Fagyos a szemed,de nincs jégből a szíved.....

-Nem mutatod, mit érzel, de-

 -...Szeretsz....

-Micsoda?

-.....Semmi.....Jegyezd meg,hogy csak vér pótlónak vagy itt semmi több. -....Hazudsz....

A szeméből látni lehetett a hazugot.Feltérdeltem és csak néztem.Egy kicsit még bámultam,de utána fogtam a fejét és a nyakamhoz húztam.

-What are you doing,Ricuko-chan?

-Most akaratomból szeretném,hogy megcsapolj.Akkor hajrá.

-Nem fogom vissza magam.

-Tégy azt, amit akarsz.

A fiú fogta és a fogait belém mélyesztette.Az érzés ugyan úgy szörnyű volt,de kibírtam.Ayato fokozatosan szívott mint egy orvosi pióca.Teltek a percek mint a másodpercek.Gyorsan.Egy jó darabig még térdeltünk,de aztán háton feküdtem az ágyon.Addig-addig volt rajtam míg a nap reggeli sugarai megvilágították Ayato vörös hajzatát.A fiú utána leszállt rólam.A sebekből kicsit folyt a vérem.A nap szépen csillogtatta a bíbor vörös vért és a halvány lila szem páromat.Ayato oda dörgölőzött a mellkasomra és ott pihent.Az arca véres,szájából meg kilátszanak a hosszú fehér vámpír fogai.

-Ricuko-chan......

-Igen Ayato?

-Bocsáss meg....- A fiú közelebb bújt hozzám és átszorított.Erre a reakcióm annyi volt,hogy rátettem a kezem a fejére.

 -.....Miért bocsássak meg?*nevet*Hisz.....Én akartam ezt.

-De ellenkezdtél...

-Nem.Nem is szólaltam meg...

-A belső hangodat hallottam.

-Kedvelsz,hogy magadnak nyílvánítasz?

-Szeretlek Ricuko-chan....És te?

-Én......Hát....Én is téged.

A fiú rámnézett és megcsókolt.Ez volt az első csókom amit olyas valakitől kaptam akit szeretek.A szája még véres volt.Kicsit sem érdekelt.A szívem hevesen vert és boldog voltam.